|
Sztepp, Lindy-hop… a kezdetektől
A kifejezés nyomtatásban először 1928-ban jelent meg, de a gyökerek mélyebbre vezetnek…
Amerikában a rabszolgatartás korai évei a ritmusok a kultúrák keveredéséhez vezetett.
A rabszolgatartók felfedezték ugyanis, hogy az afrikai feketék tudtak egymással kommunikálni, kódolva, nagy távolságon belül is dobjaik segítségével. Így tehát a lázadástól való félelmükben az urak megtiltották a dobok és mindenféle segédeszközök használatát az afrikaiak vallási szertatásaiban egész délen.
De az afro-amerikaiak tovább folytatták hagyományaikat és dobverőt a lábfejükre cserélték
Tehát a tánc, mely egyszerűbb és bonyolultabb ritmusok halmaza, nem más, mint egy kódsor, mellyel elődeink kifejezték érzéseiket, gondolataikat.
A 19. században az ír és angol bevándorlók fapapucsos tánca keveredett az afro-amerikai gyökerekkel, s így alakult ki, amit ma a modern sztepp táncnak nevezünk. A jellegzetes vasalt cipő azonban csak az 1910-es évektől jelent meg.
Sok fehér táncos merített ihletet az 1830-as években, az akkoriban „Leeve Dancers”- nek nevezett afrikaiaktól. Az általuk létre hozott Shuffle Dance stílus hamar népszerű lett a vándortársulatok által.
Az amerikai sztepp tánc azonban szorosan összefonódik William Henry Lane (1825-1852) nevével, akit mindenki csak „Master Juba” –ként ismert. Táncstílusa a Juba-dance az európai Jig és az afrikai ritmusok ötvözete. Utazásai során az 1840-es években nagy hatást tett rá a híres ír sztepp táncos Jack Diamond.
1866-ban mutatták be az első musicalt vándorszínészek és ír bevándorlók közreműködésével. A The Black Crook, avagy A fekete csirkefogó fontos állomása volt a tánc történetének.
A századfordulóra egyre közkedveltebbé vált a stílus. A máig fennmaradt Shim Sham Shimmy szteppsor is ekkor született, mely azóta a lindy-hop táncosok kedvence lett.
Az 1910-ben megjelent szteppcipő után pedig a jazz, swing, sztepp és lindy-hop elindult közös útjára, hogy meghódítsa a világot.
A modern amerikai sztepp tánc alapját adó, swing stílust, és táncot - mely szintén afrikai gyökerekkel bír - 1913-ban még mindenki csak Texas Tommy-ként ismerte. Aztán pár évvel később Mooch and Sugar, majd 1919-ben Break-a-way lett a tánc neve.
Végül a 20-as évek népszerű charleston-ával a Break-a-way egy új, még névtelen táncstílussá alakult.
1926-ban megnyílt a New York-i Harlem szívében a Savoy Ballroom, mely a táncolni vágyó feketék, és később fehérek paradicsoma lett 1927-ben a kor kiemelkedő New York-i swingtáncosa, George Shorthy Snowden által ez a tánc lett a Lindy-hop, vagy Lindbergh-hop. A kor szenzációja, Charles Lindbergh 33 órás repülő útja után, mely átívelte az Atlanti-óceánt. George ugyanis egy újságíró kérdésére, aki a arról érdeklődött, hogy mit táncol, azt válaszolta Lindy-hopot, hiszen úgy szárnyalunk, akár Lindbergh.
Az azóta eltelt idő alatt sokat változtak a stílusok, de máig él a híres charleston, cakewalk, shim-sham-shimmy, foxtrott, hiszen ezek feledhetetlen jazz táncok.
Az 1930-as évek, Frankie Manning megjelenésével létrejött a Savoy-stílus, és az első tánccsoport a Whitey’s Lindy Hoppers tele akrobatikus elemekkel, ismét a tánc afrikai gyökereit hozta előtérbe.
1932. újabb fordulópont a stílus történetében. Megnyílt a Cotton Club mulató, ahol talán minden idők legismertebb sztepp tánc párosa lépet fel, a Nicholas Brothers. Utánozhatatlan bájuk és lenyűgöző tehetségük azonnal felkeltette feketék és fehérek érdeklődését egyaránt…
A legjobb zenészek muzsikáját hallva mindenki táncolni vágyott. Louis Armstrong, Cab Calloway, Benny Goodman, Duke Ellington, irigylésre méltó társaság. Zenéjükben mindenki megtalálta a válaszokat a még fel sem tett kérdésekre…New Orleans ontotta magából a jobbnál jobb zenészeket.
A filmipar is hamar kapott az alkalmon és a Whitey’s Lindy Hoppers máris sorra kapta a legjobb ajánlatokat… eljött a filmmusical-ek kora és ugyan ki ne hallott volna Fred Asteirről, Gene Kellyről? Olyan híres filmek sztárjairól mint, az Egy amerikai Párizsban, Ének az esőben, Királyi esküvő, Felhívás keringőre…
A sztepp és a swing lépésről lépésre a világ kedvence lett…
Forrás: Laszlovszky Zsófi
|
